|
Interview
2010.08.07. 18:01
Mielőtt lelepleznénk az író titokzatos kapcsolatát, kértem tőle pár mondatot az életéről.
Kisvárdán születtem 1974-ben, és azon a környéken is nőttem fel. Gyerekkorom óta szeretek rajzolni és festeni. Ez egyébként furcsa lett volna, ha nem így történik, ugyanis édesanyám képfestő. Általában olajjal fest vászonra. Én maradtam a grafikánál, majd képregényeket is kezdtem rajzolni, először természetesen az asztalfióknak.
Édesanyám testvérétől, aki szintén képfestő és grafikus, az egyik születésnapomra kaptam két könyvet, amiknek nagyon örültem, hiszen most már nem csak autodidakta módon tanulhattam a képregény készítés fortélyait. Aztán 1994-ben, az Oroszlányi Képregény-találkozón, második helyezést értem el a Hajótörött című Sf képregényemmel. A sikeren felbuzdulva kezdtem képregénykiadók után kutatni. Először a Morbid magazinban jelentek meg képregényeim, grafikáim, aztán jöttek sorra a többi szórakoztató lapok, mint pl. a Kismalac, Móricka.
Aztán 1999-ben beiratkoztam rajzanimációs szakra a Pannónia Rajzfilmstúdióba. Tanulmányaim végeztével a Varga Stúdióban helyezkedtem el.
Tulajdonképpen milyen jellegű képregények rejtőznek ezekben a com-xokban és mórickákban?
Amikor felkértek, hogy rajzoljak a Com-x képregénymagazinba örömmel vettem. Itt az erotikát keverhettem az egyik kedvenc műfajommal, a sci-fivel. Ide tucatnyi képregényt rajzoltam. Volt olyan történet, amelyiknek élő szereplők voltak a főhősei.
A Com-x képregénymagazin kapcsán csináltak a grafikusokkal egy interjút a fókusz riporterei. Többek között olyan kérdéseik voltak, hogy van-e igény az ilyen típusú képregényekre hazai berkekben? Nos igen, van!
A képregénytől hogyan jutottál el az irodalomig?
Az írás régebben annyira nem vonzott, inkább olvasni szerettem sokat. Aztán egy szép nyári délutánon a vidámparki Luan tónál támadt egy nagyszerű ötletem. Ott helyben elkezdtem lefirkantani a történetet. A történet napról-napra duzzadt és végül nem képregény alapjául szolgáló storybard lett belőle, hanem regény.
Aztán később írtam egy novellát is, ami megjelent a Morbid magazinban, ez volt a Fenevadak c. dark fantasy írásom. Innentől kezdve irogatni kezdtem novellákat is, igaz az asztalfióknak. Időközben pályázatokra kezdtem beküldeni az írásaim. A Solaria Sci-fi Magazin honlapján és a Karcolat.hu írói honlapon fellelhető pár írásom. Az Új Galaxis aktuális pályázatára beküldött írásom bekerült a legjobb tíz közé.
Az eddigiekkel ellentétben a legfrissebb írásodból hiányzik a gyengébb nem. Főszereplődet egy szobanövényhez köti megbonthatatlan barátság. Az intelligens növény és a mutáns ember kapcsolata a novella legérdekesebb motívuma, miért nem fejtetted ki alaposabban? És egyáltalán, honnan jött ez az ötlet? Kertészkedsz, netán tele van a lakásod exotikus növényekkel? És miután nem zártad le a novellát, gondolom, folytatni szándékozod a gonoszba átköltözött ízeltlábú hős kalandjaid?
Vannak szobanövényeink, és virágoskertünk is, a főhős mellé kellett egy barát is, csak ki kellett néznem az ablakon és már tudtam, hogy a barát egy növény lesz, aki beszélni is tud. A kettejük között szövődött barátságot azért nem fejtettem ki jobban, mert még így is fájó, hogy a főszereplő elveszíti a legjobb barátját, ha jobban kifejtem mennyire jóban vannak, az olvasó elsírja magát, és én is. Nem akartam egy csöpögős, szirupos novellát írni. A novella végét nyitottan hagytam, ha támad egy kimondottan jó, izgalmas, érdekes ötletem, valószínűleg folytatni fogom.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés